Nyaralás, és ami azóta történt

A nyaralás már jó régen volt, épp egy hónapja- még csak most töröltem ki az arra vonatkozó vonalzót. :S 

Már sokszor elterveztem, hogy megírom ide, milyen is volt a vakáció életmód szempontjából, de mindig elmaradt. Nos, bevallom őszintén, nem voltam ám teljesen rendes lány, néha bűnöztem ezzel-azzal, de azért nagyon vigyáztam, hogy ne szaladjon el velem a ló. Este például nem ettem csokit, sütit, azt max. délután engedtem meg magamnak, mint ahogy a lángost vagy fagyit is. Este legfeljebb kettes kódú kajákat ettem tilosban, de az sem volt nagyon jellemző. A köreteket igyekeztem salátával vagy Abonettel kiváltani, és nem nagyon esett nehezemre szerencsére. Elhatároztam, hogy arra a hétre megengedek magamnak egy kis lazaságot, de amint hazajövünk, azonnal visszaáll a régi rend. Ez nagyrészt sikerült is, de sajnos nem teljesen- vagy hozzánk jöttek vendégek, vagy mi mentünk máshoz, és azért előfordult, hogy elcsábultam erre-arra. Nyaralás óta most mértem meg magam először, mert nem akartam szembesülni az esetleges negatív következményekkel. Ma egy fél kilóval kevesebbet mutatott a mérleg, mint a legutóbbi méréskor. Hurrá!! De ígérem, most már tényleg rendes leszek! Amint elmúlik a menzeszem... :D

Én miért nem látom???!

Megint leugrott rólam egy kiló. Legalábbis a mérleg szerint. De én valahogy nem látom magamon... Biztos az én készülékemben van a hiba, de egy darabig számomra is észrevehető volt a változás, vagy legalábbis újdonság volt, hogy beleférek már ebbe a nadrágomba is, az a felső is egész jól áll rajtam... De most valahogy nem látom a változást. A tokám még mindig nagy, a hasam még mindig óriási (bár ez nagyrészt a terhesség alatt bekövetkezett hasfal-szétválásnak köszönhető. Pontosabban a két egyenes hasizmom vált szét, a nagy terhelés miatt. Ezt a háziorvosom tapintással, illetve szemmel állapította meg- én is jól látom, mert amikor fel akarok ülni vagy éppen lefeküdni, akkor hosszanti irányban háztető-szerűen kicsúcsosodik. Ő pedig egészen bele tudta nyomni (persze finoman) a kezét.) Szóval a hasam már jobb lett, mint volt, de még mindig úgy nézek ki, mint egy pár hónapos kismama, borzalmas... És ez vagy visszamegy magától, vagy megtámogatom tornával (khmmmm...), de mást nem nagyon lehet vele tenni. Lehetne persze hasfal-plasztikát végeztetni indokolt esetben, de kinek kell egy műtét, ha nem muszáj???! Talán ha majd akarunk még egy babát, akkor előtte kikérdezem a nőgyógyászt, meg esetleg egy sebészt, hogy mit javasol.

Na de visszakanyarodva a súlyomhoz: eldöntöttem, hogy amint túl leszek a felvételin (elsején lesz), elkezdek ugrókötelezni. Hogy miért pont azt? Már gyerekkoromban is imádtam, és a napokban megláttam valahol hirdetésben egy ugrókötelet, és bevillant, hogy ez kell nekem!!! Természetesen fogalmam sincs, hogy hol lehet a régi ugrókötelem, meg az sem biztos, hogy a gyerekkori darab elég hosszú-e most nekem, így be kell szereznem egyet. Szerencsére itt most már senkit nem fogok zavarni az ugrálással- úgy értem, ha még mindig a panelban laknánk, akkor az alsó szomszéd bizonyára nem foglalná imába a nevemet, és a parkban is elég hülyén néznék ki... :D De itt a lakásban sem, és a kertben sem lesz vele gond. Majd beszámolok az eredményekről.

Lefotóztatom magamat Lacival, hogy most milyen vagyok, és keresek egy régebbi képet, még a régi súlyommal (most sajnálom, hogy nem csináltunk fényképet, amikor elkezdtem), és egymás mellé teszem, hátha akkor jobban fogom látni a változást. De amúgy az is lehet, hogy csak azért nem tűnik fel 8 kg mínusz, mert akkora bálna voltam (vagyok?), hogy meg sem kottyan ennyinek a leadása. Ki tudja??? Na de nem baj, folytatom!!!

Megvan a fele!!!

Ma reggel ráálltam a mérlegre, és már csak 76,8 kilót mutatott. Én úúúúúúúúúúúúúúúgy örültem!!! Pedig tényleg semmi különöset nem teszek, mindössze betartom az update szabályait. És még néha bűnözök is, mint például szombaton, amikor a szüleimnél voltunk és szalonnát sütöttünk. Hát ki bírja azt ki, hogy ne egyen egy falatot sem???! :D Egyébként nem a szalonnával vagy a kolbásszal van a gond, mert azok beleférnek a vacsorámba, hanem a kenyérrel- egy fél szelet csöpögtetett kenyeret engedélyeztem magamnak (jóóóóó puha fehér kenyérből...), de majdnem egy szelet lett belőle. Azért nem tudom pontosan, mert a kicsikkel együtt ettem, és hárman ettünk meg két szeletet. Na nem baj, nem gyakran csinálok ilyet, és egész hétvégén ennyi kilengésem volt. :) És jó sok zöldséget ettem hozzá.

Majdnem félút

A hétvégén, ahogy beköszöntött az igazi nyár, előszedtem a rövidnadrágjaimat. És amikor simán rámjöttek, nagyon örültem! Vannak olyanok is közöttük, amik csak terhesség előtt voltak jók rám, meg olyanok is, amiket már jóval előtte kinőttem. Na most olyanba is belefértem, amit kb. az esküvő nyarán vettem fel utoljára. Olyan jó érzés!!! Biztosan most is vannak olyanok, amik még így is szűkek, vagy épp rámjönnek, de nem állnak jól, de amiket úgy ítéltem meg, hogy ebbe a kategóriába tartoznak, azokat még nem vettem elő. :D 

Most tartok 6 kg fogyásnál, ami már majdnem a fele annak, amit (elsőre) kitűztem magam elé. Meg vagyok elégedve. :) Laci szinte minden nap elmondja, hogy milyen ügyes vagyok, és hogy látszik ám, és ez nagyon jólesik! Sőt, rajta kívül is egyre többen megkérdezik, hogy fogytam, ugye? És olyankor büszkén mondom, hogy remélem, mert szándékomban áll(t). Bő három hónap alatt lement 6 kg, ami szerintem elég jó. Most már két kilóval kevesebb vagyok, mint amikor a terhességet kezdtem, tök jó!

Még mindig nem tornáztam egy percet sem, szóval az a hat kiló úgy csúszott le, hogy sokat nem tettem érte. Igazából nagyon jó módszert választottam, mert nem telik túl nagy erőfeszítésembe. Na jó, ez nem mindig igaz, mert néha délutánonként vagy esténként majd' meghalok valami olyanért, amit nem ehetek meg. De az a jó ebben a módszerben, hogy nem kell hetekig, hónapokig várnom rá, csak másnap reggelig. És egyre több dolgot tudok kiváltani olyan étellel/itallal, amik már az én életmódomba is beleférnek. 

Sima fehér cukrot már nem eszem, nem is tudom, mikor használtam utoljára. Helyette fruktózt használok, vagy még annál is gyakrabban édesítőt (folyékony Ezerédest). Sokszor a gyerekeknek is gyümölcscukorral édesítem a teáját, vagy a tejbegrízt, ilyeneket. 

Sima csokit sem vettem már ezer éve (de azért olyan van itthon, ami még a mikuláscsomagból maradt, vagy ajándékba kaptunk :) ), helyette diabetikus csokit szoktam venni. A Ritter Sport diabetikus tejcsokija a  kedvencem, de az Aldiban is találtam már diabetikus csokit- az nem annyira finom, de elfogadható. Mindig van itthon diabetikus csoki, csak azért, hogy ha menthetetlenül rámtör a csokihiány este, akkor ne a sima csokira vessem rá magam. :

Gyümölcsös joghurtot sem szoktam venni mostanában, csak a gyerekeknek néha. Natúr joghurtba teszek diabetikus lekvárt, és nagyon finom úgy! És akkor a lekvár: anyukám házi lekvárjait is nagyon régen kóstoltam már, diabetikusat szoktam abból is venni, de idén nyáron akarok főzni fruktózzal vagy édesítővel én magam is.

Kakaót mostanában nem iszom, pedig nagyon szeretem. Ihatnék persze főzött kakaót natúr kakaóporból, édesítőszerrel, de megmondom őszintén, eléggé lusta vagyok hozzá, így marad a csokis ízű savóitalpor tejjel elkeverve. A karamellástejet viszont, ami a másik nagy kedvencem, nem nagyon tudom kiváltani semmivel, így az kimarad- délutánig ihatnék fruktózosat, de esténként szoktam megkívánni.

Sima fehér kenyeret vagy pékárut is nagyon ritkán eszem, helyette teljes kiőrlésű tönkölybúza kenyeret szoktam sütni, azt szeretik a lányok is szerencsére. Még így is, hogy hárman esszük, majdnem egy hétig kitart egy vekni. Kenyeret csak reggel szoktam enni, vagy esetleg még az ebédhez, ha olyat eszem. De délután vagy este kenyér helyett már csak puffasztott rizs- vagy búzaszeletet eszem, vagy néha Abonettet vagy hasonló kenyérpótlót. 

Fehérliszt helyett zabpehelylisztet használok, ha pl. főzelék sűrítésére kell, vagy étkezési keményítőt, vagy a már említett tönkölybúzalisztet, de azt ritkábban. 

A krumplit, rizst, tésztaféléket délután háromig simán megeszem, pedig az update szerint van közülük, amiket csak délig lehetne, de azt nem mindig tudom megoldani. És mivel így is fogyok, nem aggódom miatta. De délután és este már kihagyom ezeket. 

Egyre több receptet próbálok ki Szoó Judit Kilófalós könyveiből, most már megvan mindhárom kötet, és várom a továbbiak megjelenését. Laci szerint elég lesz már ennyi is, de nem úgy van az! :) Nagyon sokat segít Judit a receptjeivel, meg a tanácsaival is, de bevallom őszintén, nem teljesen hagyatkozom az ő módszereire. Kombinálom Norbi és Judit elveit, és úgy tűnik, sikerrel. A Kilófaló is az update-ből indult ki, de azóta pár dolgot módosítottak rajta- például Norbi szerint csak a szénhidrát az "ellenség", Judit viszont a zsírt is kerüli, amennyire lehet. Nos, én sem étkezem zsírosan, meg az epém miatt eleve nem is szabad, de nem törekszem mániákusan a zsírmentességre. Nos, ilyenekre gondoltam. :)
Egyébként lényegében csak a délutáni-esti kajázásommal kell megszenvednem a magamét, mert reggel és délben nagyjából ugyanúgy eszem, mint eddig. Simán megengedek magamnak reggelire bármit: minden nap iszom egy kávét (Nescafé), jó nagy bögréből, de a cukor helyett most már édesítővel, illetve kenyér valamivel, de az a kenyér teljes kiőrlésű tönköly. Legtöbbször valamilyen felvágottat, sajtot, vajat vagy margarint eszem, néha tojást, és nagyon ritkán mézes vagy lekváros kenyeret, de olyankor sima lekvárral általában. Ebédre is ugyanazokat eszem, mint eddig, de ha például anyósomék rántott valamit készítenek, vagy hasábburgonyát, azért azt kihagyom (a bő zsíradékban sült dolgokat igyekszem kerülni). Délelőtt néha belefér egy kis nasi, csoki, fánk, de ha elüti a delet a harang, már nem engedem magamnak. És nem minden nap, hanem csak ritkán. De ha megkívánok valami bűnöset, nem nagyon fogom vissza magam délelőtt. :)
A gyerekektől valahogy megkívántam az uzsonnázást, és mostanában szoktam enni én is velük- joghurtot, cukormentes müzliszeletet (a Lidlben van kétféle is, mogyorós és almás, elég jók), kilófalós sütit, ilyesmiket. Vacsorára pedig puffasztott búza- vagy rizsszeletet, Abonettet szoktam enni felvágottal, sajttal, tojással, virslivel, tejföllel, mikor mivel, vagy nagyon ritkán diabetikus lekvárral, vagy néha zabkását. Látható, hogy azért nem folytatok aszkéta életmódot, csak a nasiból, az édességből és a kenyérből kell visszavennem.
Két dolgon tervezek változtatni: az egyik, hogy több folyadékot kellene innom; a másik, hogy mozognom is kellene valamit. A folyadék a kisebb gond, az egyszerűen csak nem jut eszembe. A mozgás már más: ahhoz lusta is vagyok, és időm sem nagyon van rá, így csak halasztom, halasztom a kezdést. De majd!!!! :)

Savó

Aztaaaaaa, de régen írtam az ezelőtti bejegyzést! Nem történik semmi érdekes, vagy nem is tudom, az étrendem folyik a megszokott mederben, mostanában történtek néha apróbb kilengések, de ezekkel nem jöttem eldicsekedni. :D De csak olyan dolgokról van szó, hogy elmentünk vendégségbe, és semmi nekem való nem volt, és így ettem pár falat nem nekem való kaját, vagy éppen nekem való is volt, de megláttam valamit, amit nem kéne ennem, és mégis lecsúszott belőle pár falat. Mentségemre legyen mondva, hogy soha nem nasiról vagy édességről volt szó, hanem rendes kajáról. :) 

Nem is tudom, mikor álltam rá utoljára a mérlegre, így számadatokkal nem szolgálhatok, de holnap reggel, ha nem felejtem el, megmérem magam és beszámolok. 

Továbbra is lelkes kilófaló-rajongó vagyok, egyre több dolgot próbálok ki a receptkönyvekből, most már megvan mindhárom kötet. Eddig csak a sima lisztkeverékhez voltak meg a hozzávalók, a kelt tésztákhoz való dolgokat a múlt héten szereztem be, és végül ma kevertem össze. És rögtön ki is próbáltam, sajtos rudat sütöttem. Jó lett, finom lett, máskor is fogok sütni, de édes lett- biztos túl sok fruktóz csúszott a tejbe, amiben az élesztőt felfuttattam. Így érdekes lett az ízhatás, de az a cirka 80 "süti" így is majdnem teljesen elfogyott úgy egy óra alatt. :D Legközelebb azt hiszem, kókuszos csigát fogok készíteni a lisztkeverékből. Már most is kacérkodtam vele, de inkább olyat sütöttem, amit Laci is szeret (ő inkább sós-párti), mert eddig az összes kilófalós recept, amit kipróbáltam. Ja, kekszet is akarok sütni, arra is találtam egy receptet az egyik könyvben, jónak tűnik, és ha meg bírom állni, az vésztartaléknak jó lenne, ha rámtör a rágcsálhatnék. De lehet, hogy azzal is úgy járnék, mint ezzel a sajtos rúddal. :D 

Más: imádom a kakaót, de bevallom őszintén, lusta vagyok kakaót főzögetni... Márpedig ha cukor nélkül meg akarom úszni, akkor kénytelen vagyok natúr kakaóból, édesítőszerrel készíteni, és hát ezt csak főzve lehet megoldani. Nem találtam olyan instant kakaóport, ami cukormentes, és még megfizethető árú is... Viszont a múltkor a Müllerben járva felfigyeltem egy sajátmárkás savóitalporra. Ez cukormentes, és instant. Illetve elvileg, mert azt írja a szövege, hogy kanállal vagy shakerben kell elkeverni- nekem kanállal eddig elég nehézkesen ment. Muszáj leszek megkeresni valahol a még ki nem csomagolt dobozainkban a shakert, és azzal elkészíteni, mert egyébként nagyon finom! Én csokisat vettem, de volt még vaníliás és valamilyen gyümölcsös is (ha jól emlékszem, epres). 

A savóitalokat amúgy is nagyon szeretem, a Minna gyárt Cool Mix néven ilyet, kezdetben 3 íz volt: trópusi, erdei gyümölcsös és capuccinós. Én mindig a capuccinósat vettem, az volt a kedvencem, de amióta ideköltöztünk, valahogy leszoktam róla. Mostanában megint keresni kezdtem a polcokon, de sajnos a kedvenc ízemet már nem gyártják (most erdei gyümölcsös és trópusi van), ráadásul a nagy üzletláncok közül csak az Auchanban és a Coopban lehet kapni. Ezekbe viszont nem nagyon járok (Corába, Sparba és ritkán Tescoba szoktunk menni vásárolni), így ha mégis egy-egy ilyen üzletbe keveredek, rögtön hármat-négyet veszek, hogy legyen tartalék. Az erdei gyümölcsöstől tartottam egy kicsit, mert a feketeribizli illatát sajnos nem tudom elviselni, és semmi olyat nem tudok megenni vagy meginni, amiben az is van. Nem tudom, miért lehet ez... Na szóval, azt gondoltam, hogy az erdei gyümölcsösben van feketeribizli, és akkor én azt nem tudom meginni, de szerencsére nincs. Addig a trópusi volt a favorit, most már az erdeis. Simán meg tudok inni belőle egy litert is egy ültő helyemben, főleg este szoktam kortyolgatni, nasi helyett. Édesítős, kalóriaszegény, egészséges, ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyeneket. :)

És egy kis reklám a savónak: 

A tejsavó a nevével ellentétben édes, köszönhetően a benne lévő kb. 70% arányú tejcukornak (laktóz). A tej értékes ásványi anyag tartalma koncentráltan (80%-ban) a tejsavóban található: magnézium, cink, vas, mangán, kálcium, foszfor, réz, kálium. Ezen kívül megtalálhatók benne a B1, B2, B6 vitaminok, és a kobalamin, folsav, pantoténsav  is. Fehérjetartalma (kb. 10%) értékes albumin és globulin fehérjék, melyek a vérplazma összetevői.

A tejsavó fogyasztása számos előnnyel jár, most csak azokat emelném ki, ami a méregtelenítést - így a fogyás alapozását segíti elő:

• támogatja a máj-, epe-  és az emésztőrendszer működését
• a szervezet méregtelenítési folyamatainak megindulását jelzi, hogy pl. mérséklődnek, vagy megszűnnek a korábban tartós kezelést igénylő bőrproblémák (pl. pattanás, kelés, ekcéma) és a bőr is rugalmasabbá válik
• megszűnnek a bélrendszer pangó tartalma miatt kialakuló gerincfájdalmak, enyhülnek az izületi- és csontritkulási folyamatok
• stabilizálódik a vércukorszint, csökken a koleszterin szint
• segíti a bélflóra normalizálódását, javítja mind a szorulásos- mind a hasmenéses panaszok gyógyulását
• csökkenti az állati fehérjék utáni "vágyat" és ezzel arányosan nő a zöldségek és gyümölcsök iránti igény
• a test veszít víztartalmából, javul a veseműködés és ezzel párhuzamosan nő a folyadék iránti igény

De mi a helyzet azokkal, akik érzékenyek a tejcukorra?
Egyre több irodalmi adat arról tanúskodik, hogy azok esetében, akik nem öröklött - tehát szerzett tejcukor-érzékenységben szenvednek, egy megfelelő és szigorú táplálkozási terv segítséget ad ahhoz, hogy a bélflóra megfelelő regenerálása után a tejcukor-érzékenység csökkenthető legyen. Vagyis képessé válik a szervezetük bizonyos mennyiségű tejcukrot hasznosítani - de mivel ez egyénenként változó, ezért a fogyasztható mennyiséget mindenkinek magának kell kitapasztalnia.

Készült Dr. Vékony Károly belgyógyász és Homonnay Zsombor agrármérnök írásai alapján.
Forrás: http://fogyokura-tipp.blog.hu/2008/03/09/karcsusito_tejsavo

Sikerélmény

Most nem a kilókról lesz szó konkrétan (csak közvetve). Idejét sem tudom ugyanis, hogy mikor méretkeztem utoljára- a múlt héten a menzesz miatt nem álltam mérlegre (mert olyankor elég sok vizet tart vissza a szervezetem- gondolom, másé is-, és olyankor nem szeretem látni a mérleg kijelzőjét. :D ), azóta meg egyszerűen mindig elfelejtem. Mindig ébredés után, de még pizsiben és reggeli előtt szoktam méretkezni, és amikor a gyerekekkel együtt kelek fel, bevallom, a mérleg az utolsó, ami olyankor eszembe jut. Meglepődtetek, mi? :D

Na, de a lényeg: tegnap elmentem farmert venni a férjemmel (ő szúrja ki mindig a legjobb darabokat, na!), és már egy 40-es méretű nadrág is feljött rám!! Mit feljött: be tudtam húzni a cipzárt és a gombot is be tudtam gombolni! Majdnem ugráltam örömömben! Amikor nekikezdtem ennek az egésznek, akkor egy 46-os méretű farmer nem volt jó rám, az adta a pofont. Mint tudjuk, a számozások ezerfélék, talán még egy varrodán belül is vannak eltérések, meg ez az említett 40-es gatyó sztreccses is volt, de akkor is!! Hipp-hipp-hurrá, és kész! 

Sajnos azért mégis egy 42-est kellett megvennem, mert az valóban kényelmes is volt. Úgyhogy most mindegy is, hogy hány kiló vagyok. :)

Madártej, kókuszkocka

Nem tudok meglenni édességek nélkül, ezt már írtam korábban is, így kénytelen vagyok átalakítani a desszerteket, hogy beleférjenek a fogyókúrámba. Vannak, amiket nem nehéz átalakítani, ilyen pl. a madártej is, de vannak, amikhez nem árt, ha kipróbált recepteket használok. Ez utóbbi miatt vettem szakácskönyveket, eddig összesen hármat: Szoó Judittól a Kilófaló süteményeket és a Kilófaló lakomákat, és Norbitól az Egészségkonyha: A karcsúság receptjei címűt.

Leírom most a két, címben említett édesség receptjét, hátha valaki kedvet kap az elkészítéséhez. 

A madártejhez használtam 1 liter tejet, 6 tojást és édesítőszert, kinek-kinek ízlése szerint. Ennyi. A tejet feltettem forrni, lehet bele tenni vaníliaaromát, vaníliarudat, vagy aki nem diétázik, vaníliáscukrot is használhat, és édesítettem is. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket kemény habbá vertem, a sárgájákat pedig habosra kevertem és szintén édesítettem. Amikor a tej már forrt, a kanállal galuskákat szaggattam és kifőztem a tejben, oldalanként kb. 1 percig. Vigyázni kell, nem szabad túl sok habot tenni egyszerre a tejbe, mert egy kicsit megnőnek, ráadásul ha tele van az edény, akkor nehezebb is megfordítani a galuskákat és összetörnek. Szűrőkanállal forgattam őket, és amikor készen voltak, rövid csöpögtetés után egy nagy tálba szedtem őket. Amikor az összes galuska készen volt, kivettem a forró tejből úgy 1-másfél decit, majd kicsit kipótoltam a lábasban lévő tejet, mert azért párolgott rendesen. A forró tejet óvatosan hozzákevertem a tojássárgájához (hőkiegyenlítés), majd egy csőrös kancsóból vékony sugárban visszaöntöttem a többi tejhez, amit folyamatosan kevergettem. Ha elég ügyes vagy, akkor nem lesz rántotta belőle, ezért is kellett vékony sugárban. Jól összemelegítettem, de nem forraltam fel, nehogy kicsapódjon. Ellenőriztem, hogy elég édes-e, vízfürdőben lehűtöttem, majd ráöntöttem a habgaluskákra és a hűtőbe raktam pár órára. Ez így eléggé besűrítette a sodót mindenféle liszt és keményítő nélkül is, sőt, lehet, hogy még sűrű is lett egy kicsit, máskor majd eggyel kevesebb tojásból csinálom, megnézem, úgy milyen. Én nagyon szeretem a madártejet, sokszor fogom még csinálni, csak a galuskák kifőzésével járó macera ne lenne... De kibírom! :D A sodót lehet variálni, vannak, akik karamellásan készítik, vagy kávésan, én úgy még nem próbáltam, de ami késik, nem múlik. :) Jó étvágyat!

A kókuszkocka hasonlóan egyszerű. A piskóta elkészítését nem írom le, piskótareceptje mindenkinek van. :) A csokimáz anyukám receptje alapján így készül: két tojást habosra keversz cukorral vagy édesítőszerrel, kinek milyen lehetőségei vannak. Aztán hozzáöntesz másfél deci tejet és két evőkanál natúr kakaóport, jól elkutyulod, és az egészet felrakod a tűzhelyre. Én gőz felett melegítettem, de anyukám például mindig csak simán felrakja a kislábost a tűzhelyre, neki úgy sem szokta összekapni. Addig melegíted és kevergeted, amíg szépen besűrűsödik, de nem kell felfőzni! Amikor besűrűsödött, akkor belekeversz 15 dkg margarint, ez egy kicsit még lazít rajta. De a margarinnal már nem kell melegíteni! Kell még úgy 15 dkg kókuszreszelék. A piskótát tetszőleges kockákra vágod, először a csokimázba, majd a kókuszba forgatod, és kész is van. 

A süti még azelőtt elfogyott, hogy lefotózhattam volna! :D Ahhoz képest, hogy speciális lisztkeverékből sütöttem, és fruktózzal édesítettem a piskótát, valamint a mázhoz is édesítőt használtam a cukor helyett, senki meg nem mondta volna, hogy ez nem "rendes" süti, nagyon-nagyon finom lett!