Sikerélmény

Most nem a kilókról lesz szó konkrétan (csak közvetve). Idejét sem tudom ugyanis, hogy mikor méretkeztem utoljára- a múlt héten a menzesz miatt nem álltam mérlegre (mert olyankor elég sok vizet tart vissza a szervezetem- gondolom, másé is-, és olyankor nem szeretem látni a mérleg kijelzőjét. :D ), azóta meg egyszerűen mindig elfelejtem. Mindig ébredés után, de még pizsiben és reggeli előtt szoktam méretkezni, és amikor a gyerekekkel együtt kelek fel, bevallom, a mérleg az utolsó, ami olyankor eszembe jut. Meglepődtetek, mi? :D

Na, de a lényeg: tegnap elmentem farmert venni a férjemmel (ő szúrja ki mindig a legjobb darabokat, na!), és már egy 40-es méretű nadrág is feljött rám!! Mit feljött: be tudtam húzni a cipzárt és a gombot is be tudtam gombolni! Majdnem ugráltam örömömben! Amikor nekikezdtem ennek az egésznek, akkor egy 46-os méretű farmer nem volt jó rám, az adta a pofont. Mint tudjuk, a számozások ezerfélék, talán még egy varrodán belül is vannak eltérések, meg ez az említett 40-es gatyó sztreccses is volt, de akkor is!! Hipp-hipp-hurrá, és kész! 

Sajnos azért mégis egy 42-est kellett megvennem, mert az valóban kényelmes is volt. Úgyhogy most mindegy is, hogy hány kiló vagyok. :)